VerseimAz alábbiakban olvasható néhány versem:
|
|
Karjaidba zárva,
fekszem az ágyban. Csend van. Csak a szívünk dobban. Lüktető dallama, testünk ritmusa. Lágy morajlás hallik, s képekben zajlik a most, az itt, mi e percben fogantatik. |
Nincs múlt és nincs
jövő! Csak a percet élvező pár, melyet a szeretet zár össze. Messze, a hegyeken túl a múlt. A jövő még nem itt lévő esély. /Ezért zárul ki e percből/. A szív kitárul, a pillanat átölel. Az ITT és MOST: igazán mélyre visz el! Megélheted a lényeget, ha magad a percnek átengeded! |
Fiacskámnak születésnapjára
Fiacskámnak születésnapjára
|
Gyermekáldást kértem. Meghallgattatott. Méhemnek gyümölcse megfogantatott. Hónapokig hordtalak a szívem alatt. Édesen, becézve simogattalak. |
Gyümölcsét egy napon elengedi a fa. Születésed napját ünnepeljük ma. Köszönöm, hogy lehetek édesanyád! Szívemből szeretlek! Áldásom Rád! |
Szépség
Szépség
|
A gyönyörűség nem hivalkodó! Lelked legmélyéből fakadó szépség. Ki meglátja ezt benned, az lesz párod, égi lelked, ki utadon elkísér. Égben köttetett szentség! |
A gyümölcs
A gyümölcs
|
Itt van ez a gyönyörű, érett gyümölcs a fán, ami szép, mosolyog, telítve az élet édes nedvével és húsával; magjában hordozva annak bölcsességét és folytonosságát. Első vándor: nem szakítja le, mert azt gondolja: ez a gyümölcs oly szép, hogy nem érdemli meg. Ezért csak gyönyörködik benne. |
Második vándor: a saját szenvedései miatt nem látja a gyümölcs különleges szépségét. Harmadik vándor: úgy véli, - ez a gyümölcs olyan szép, hogy biztos nem igazi – ezért hagyja a fán. Negyedik vándor: "Csak egy harapás kellene belőle! Az egész túl sok lenne nekem." Ötödik vándor: tiszta szívéből kívánja. Az övé lesz. |
A Te virágod
A Te virágod
|
Oly tiszta vagyok, mint egy gyermek. Kérlek hát, ne bánts engem! Virág vagyok, liliom. Szeretet az otthonom. Szívemben nyíló virág, kitárt szirmaival ölel. Kinyílik, ha szeretetre, szép szavakra lel. |
Érzékenysége a szépsége. Mélysége a gyönyörűsége. Eredetisége a legfőbb erénye. Ez a te virágod! Vigyázz hát rá nagyon! Ha kinyílok, mindenem neked adom: a testemet, a lelkemet, gyönyörűszép szívemet! |
Talány
Talány
|
Szikrázó nap kél az ágyamon. Áthajol a fény az ablakon. Otthonom falán ád vigaszt. Percek múlnak el, míg ébredel, te kedves, szép személy, kit befogadott otthonom rejtekén felvillanó fény. Oly jó, hogy vagy. Ki is vagy egyáltalán? Ez talány. Nem ismert lény, ki fekszik ágyamon. Utamon segít talán? Talány. |
De akkor miért vagy itt? Ki fejti meg e kérdést? Miért kel fel napom és lát meg téged e pamlagon? Mit keresel és mit keresek én, hogy itt vagy szobám rejtekén? Miért csillan, miért villan e fény e szép nap reggelén? |
Tengernyi szép érzés
Tengernyi szép érzés
|
Tengernyi szép érzés, mi fűz hozzád! A vágy, mely bennem él tested, lelked iránt. A szó, mely igaz, s mely mindenen áthatol. A szívemben az érzés, mely mindent igazol! |
Belőlem szól a szó, mi szádat elhagyó puha érzés. Benned él a vágy, mely nálam táptalajt talál. Érzéseink színtere, szívünk igaz mélysége. |
Döntés
Döntés
|
Mi az ha van? Mi az, ha nincs? Ki mihez viszonyit? Tudod? Ha nincs: mi lett volna? Ha lett volna, boldog volna?: az Ember, ki mindig a múltban kel fel. |
Vagy a jövőben él. Nem éli – élete lényegét. A MOST: csoda! Boldogság otthona! Döntésen áll a szabály! Miként a nap is felkel, így neked is döntened kell! |
Elengedés
Elengedés
|
Megérint a múlt. S túl mindenen engem megkeres. Átörökölve szülői szenvedést, mely bennem tovább él. Miért nem vetem le végre, hagyom ott e képeket? Miért kell cipelnem tovább az évezredes hagyományt? |
Láncok kapcsolódnak újra össze bennem . A múlt képei mintákat rejtenek lelkemben. Összetépjem e képeket? Vagy megértsem? Megértve elengedjem? Igen! Ez a megoldás! Az elfogadás. Megértve és elfogadva, szeretettel elbocsátva. |
Elme
Elme
|
Elme: Kelme. Mit megveszel. Vele nem élvezel. Hiú ábránd vár rád! S megvéd TŐLED. Talán…. |
Elmúlás
Elmúlás
|
Minden elmúlás halál. A tájban is fáj az ősz. Az eső is halkan szendereg, a szívemben az érzés is képeket temet. Megélt élmények hűs hajnalt ígérnek; s lassan, lassan kihunynak a fények. |
Az elmúlás is gyönyörű! A fejére koszorú kerül. Lába köré sok-sok virág, hamvas szőlő nedvet kínál. Tanulság volt e kapcsolat. Életünk másfelé halad. Szeretetünk összetart. Szívünk most már mást akar. |
Fájdalom
Fájdalom
|
Fájdalom. Mert anyád vagyok. Fájdalom, ha rád gondolok. Szívem kincse, mért vagy távol? - E hazától, mely nálam tárul? |
Én itt vagyok mindig veled. Szíved mégis messze ölel. Miért? |
Állapot
Állapot
|
Mögöttünk a nyáj. A táj elvarázsol tán? Belőlünk a szó. Szív mélyén a való. Befelé nyílik az út és innen nincs kiút. A táj is benned él! Tükrözi fényed lényegét. |
A táj is olyan, mint te magad! Csak azt láthatod, mi mélyen benned van! Kivetül és nem láthatsz mást, csak a benned, benned élő csodát! |
Gyermekáldás
Gyermekáldás
|
Gyermeki áldás. Vigyázz rá! Oly megtisztelő! Vedd komolyan kérlek, mit mesél, s mely neki fontos! Te elfelejtetted már, hogy volt ez neked! Téged nem áldott kezek fogadtak, s álmod nem vették komolyan! De te felnőtt ésszel, s a reménnyel tudhatod, mily kincs, mit fogadott öled! |
Ne akard, hogy más legyen ő, mint mit vállalt! Hagyd, hogy szabad ember legyen kincsed! Mint tengernek a gyöngy. Ne rökönyödj meg mit nem értsz belőle! Mert őt még átjárja a fény, mit te már feledsz! Figyelj, figyelj rá! Tanítód! |
Gyöngycseletek
Gyöngycseletek
|
I. Egy találkozásban a lehetőségek tengere rejlik. Kialakulását inkább engedd, mint alakítsd! II. Találkozásunknak nincs miértje, csak létezése. Telhet egy szép beszélgetés, nyílhat út a minden felé! III. Dolgozz magadon, hogy boldog lehess! S másokat is boldoggá tehess! |
IV. Engedd! És tégy érte! V. Minél beljebb jutsz, annál kijjebb jutsz! VI. Aki másnak árt, magán áll bosszút! |
Harmónia
Harmónia
|
A harmónia akkor valódi, ha nem mutatjuk, hanem van…..! A mutatásból a gyermek hamisságot tanul. A gyermek érzékeny lény, ki bár érzi, hogy hamis e kép, mégis a szülői minta az útmutató: hogyan élheti túl az életét….! |
Nem az a szülői feladatunk, hogy mutassuk a harmóniát, hanem, hogy őszintén éljük azt! |
Igazi szemem
Igazi szemem
|
Méz fakad a fából, cseppek a nektárból. Földre hull a szem. Látom idefenn…. vagyok, nagyon jó itt nekem. Látom, mit látnom kell, kinyílik szemem. Eddig nem láthattam, mert csukva volt nekem. |
Most látom csak igazán, milyen a táj, a valóság! Eddig lepel fedte el igazi szemem. |
A fű
A fű
|
Felül – lent.
Kívül – bent. Viszonyított szavak. Kinek hol a vihar?! Igaz belső lelkek, átfedésben élnek. Igaz ez is, az is nincs igazán hamis! Te vagy csak a mérce, a te igazad létez! Veled érez a Fű, mely csak úgy kinő. |
Ő is egyszerű lény,
ki éli saját életét. Irtják vagy nevelik, nem mindenhol szeretik. Kinek van igaza? Irtónak? Vagy Szeretőnek? Hát nem! A Fűnek! Ki ott enged gyökeret, hol a magjából kikelt. Ki ahogyan néz őrá, nem a Fűről szól, hanem az Ítélethozóról! |
Johannának névnapjára
Johannának névnapjára
|
Boldog napot! Boldog hetet! Virágeső hulljék Neked! |
Káprázat
Káprázat
|
Kirándulás: nem más, mint elmeelengedés. A táj elvarázsol, megbabonáz.. Ezt várd és ne mást tőle, szívedbe behatol e varázs és elcsitul annak zaja. Aha! Ez hát az igazi varázs, melyet átélni oly csodás veled! Neked nyílik meg a fény! Ez tény, hogy oly sötét helyen, hol eddig éltél, nem lehet! |
De ím, itt a csoda mit hiszel: a hegy belőled jövel és nem ott áll! Káprázat, mit látsz! Igazán: érzel. Mit szemed érzékel, az a homály. Apró energia gömböcskék vesznek körül. Ember! Te is ebből létezel! Csak gondolod, hogy tested hús és vér! Remény ölelte álmod várod minduntalan! |
Megoldás
Megoldás
|
Ha háztetőket látsz, s az érzés nyomaszt, nézd a kis folyót, mi szintén ott halad! Nem baj, ha kicsi, akkor is ott van ő! Szíved mélyét melengető. |
Minta
Minta
|
Gyermek! Téged vernek? Vagy szavakkal büntetnek? Kérlek ne tedd ember! Levezekelt bűneid terhe mellett cselekszel? Kérlek ne tedd! Kincsed minden pontján kincs. Akkor is ha sír. Vagy úgymond hisztizik. Belső szennyét dobja ki! Javaslom becézd, simogasd kincsedet! Mivel ő egy gyümölcs, mely kezed alatt érik meg. Lesz belőle felnőtt , ő is büntet vagy dicsér. A te mintádat viszi életének körén. |
S majdan, ahogy gyermekével bánik, tükrében nézheted magad. Csak meg ne bánd, ahogy őt látod kincsével! Tükrében meglátod az eget, s a földet, mely te vagy!: Mint tengerben a csillagkép, miképp te nevelted gyermeked! |
Művészetek Völgye
Művészetek Völgye
|
Csodák palotája! Kupolája az ég. Oldalt a határa: Völgy látta személy. |
Önkifejeződés
Önkifejeződés
|
Művészetek! Bennetek leltem meg gyönyörűségemet! Égre hajló lámpafény, mi megvilágít titeket. Szív honol a képben, s benne rejlik a zenében. Dalra fakad a vers, mindenkit megölel. Érző szívek zenéje igaz versszakokra lel. |
Szivárvány színű zenét zenél a zenész. Megperdül a láb, a testet mozgató, belülről fakadó, lélekhez simuló varázs. Kifejezi, mi bennem van mélyen, szavak nélküli igazi lényem! |
Szép valóság
Szép valóság
|
Szép valóság! Álmaimban égő tűz! Gyermeki álmok! Valóságtájon élő fűz, mely alatt megpihensz: te felnőtt, te fényt követő lény. Ki már e táj várta, csoda látta csillag voltál egykoron……! Korod: valóság látta, sziporkázó tűz láza. |
Árok
Árok
Te is leszel puha ágyban! Benne, benne mostohátlan létezésben, mi szemfedőd fedé le! |
Szerelem
Szerelem
|
Őrjítő ez a férfi és őrjítő ez a nő! Észtveszejtő őrvényben éljük meg szerelmünk lényegét. Testünk összeér. Bennünk van a tűz, s fűz reményeket, melyek szédítő mélységbe emelnek bennünket! |
Együtt mélyülünk, s együtt repülünk! Vad lázban égünk és gyengéden szeretünk. Örvénylik testünk karjaink között, világlik lényünk a gyöngyszemek mögött! |
Szeretet illúzió
Szeretet illúzió
|
Mikor már nem hiszed hogy élvezed Mikor nem ér hozzád kit szeretsz Mikor élsz de silány a vágyad Mikor élsz de kicsi a lángod Mikor már nem figyeled a másikat Csak az a fontos mi a nap rád ragadt Mikor nem látsz már csak a szemeddel Mikor minden más a semmibe vész el Mikor nincs más gyönyör csak a valósítás Mikor nincs már neked mi nyugalmat ád Mikor nincs már ott a Te Valód Mikor nincs már ott a Te Otthonod |
Akkor minek és kinek és miért és hová A lényeg úgyis elveszett A porban hullsz Ahonnan jöttél Élő halott Hol van a mezsgyéd |
Búcsú
Búcsú
|
Elérkezett a búcsúm. Életem egy szaka zárul! Oly sokszor megéltem már! Sok szépet adtam és kaptam, szeretetben maradtam. Szép éveket éltem itt át! |
De mint minden búcsú, mely megnyit egy új kaput, hol ismét és ismét adhatok! Az ismeretlen mezsgyéjére lépek, de ugyanúgy ott is lesznek fények! Hát búcsúzom! Isten legyen Veled Szaknévsorom! |
Csapda
Csapda
|
Minden, ami túl….., Mi helyett dúl? – Testedben érzed. Lelkedben létez! Puffadásig etted lelked! Dagadt hasad hasad. Arcodra vörös pírt írt a mértéktelen ital. Májad lázad, testeden áthat a szűrt fényű hajnal. |
Kéjt kér tested. Lelked nem lel igaz talajt! Mindegy. Nő kell.! De csak ő nyer. /Ha akar/. Kibírhatatlan élet! Csak narkóval kél fel újra a nap. Kibírni csak így lehet ezt a rohadt életet! Hosszú az út. Belül van a kiút! Alohama! |
Türelem
Türelem
|
Nézd a madarakat, kik az égen szállnak! Türelmesen várnak, ha vége van a nyárnak! |